TEMATIKUS KÉPZŐMŰVÉSZET-TERÁPIA

A jungiánus szemléletű, és a szabad képzőművészet-terápiás foglalkozás formája a nonverbális terápiák közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a lélektani munka eszközrendszerének középpontjában nem a szóbeli önkifejezési, kommunikációs módok állnak. A képzőművészet-terápia fókuszában a kép áll, mely egyszerre jelenti a terápia közegét és a kommunikáció síkját is. A hangsúly az alkotás folyamatán, és az elkészült alkotáson van, nem pedig az azokhoz fűzött narrációkon. Az alkotásban belső pszichés tartalmak fejeződnek ki, melyek a materializáció (a produktum) és a konkretizáció révén új realitássá válnak, melyek közvetlenül utalnak az érzésekre, észlelésekre. A képen keresztül a hozzá rendelt érzelmi tartalmak megérthetővé, megoszthatóvá válnak; így képezve öngyógyító erőt a kreatív tevékenység.

JUNGIÁNUS KÉPZŐMŰVÉSZET- TERÁPIA FELNŐTTEK RÉSZÉRE

Elméleti háttér

A jungi pszichoterápia azt vallja, hogy az ember legnagyobb küldetése az, hogy harmóniába jusson önmagával. Ennek megközelítését, elérését általában három tényező akadályozza:

1: identitás hiánya vagy elvesztése = Ki vagyok én?

2: élet értelmének hiánya vagy elvesztés = Mi az életem értelme?

3: a transzcendencia hiánya vagy elvesztése = Mi a hitem?

A jungi emberkép lényege a személyiség kibontakoztatása a környezetével való interakció folyamatában, s a terápia ennek segítése. Ebben a szemléletben különös jelentőséggel bír az életproblémák és a lelki zavarok pozitív értelmezési koncepciója. Hiszen a személyiségfejlődésben történő elakadásokat, torlódásokat, megrekedéseket, mint a személyiségfejlődését részét, kreatív vonatkozásokkal is bíró megnyilvánulásokat értelmezi, amit nem megszüntetni kell, hanem értékét megtalálva továbbfejleszteni. A lelki „fáradtságnak”, energiahiánynak nem csak okai és kellemetlen hatásai vannak, hanem céljai is a személyiség belső, önszabályozási rendszere szempontjából.

A terápia célja tehát az, hogy a nem megvalósított identitás kidolgozódjék, a személyiség nem ismert és nem tudatosított aspektusai felismerést nyerjenek és tudatosodjanak.

A terápiás folyamat (a kreatív erőket dinamizáló önismereti folyamat)

A terápia, Jung által leírt személyiségelmélet szerint halad kívülről befelé, vagyis a külvilág felé mutatott perszónától a Selbst-ig, azaz önmaga centrumáig.

Miért jó?

Számtalanszor kerülünk és kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor azt érezzük megakadtunk, megrekedtünk, mintha egy zátonyon kötöttünk volna ki egy gyönyörű sziget helyett. Ennek okai bőségesek: lehet egy teljesen normális életközépúti krízis, ami az élet velejárója: hogyan tovább? De lehet, hogy döntési helyzetek (munkahely, párkapcsolat, gyermekvállalás stb.) szorítanak minket, illetve egy döntés következményeit viseljük (válás, új lakókörnyezet stb.), valamint olyan trauma ért, mellyel az adott formában nem tudunk megbirkózni (gyász, veszteség, betegség stb.).

Ilyen esetekben feltétlenül szükséges az önismereti tudás mélyítése, kitágítása. Meg kell találni azokat a pszichés energiabázisokat, amelyek a sérülésben gyógyírt jelenthetnek. Fel kell kutatni, és aktivizálásra kell bíztatni az önvédelmi rendszert. Szembe kell kerülni a valódi énünkkel, hogy megmutathassa nekünk, miben rejlik erősségünk, melyek a gyengeségeink, miért ragaszkodunk félelmeinkhez, és miért alkalmazkodunk számunkra vállalhatatlan helyzetekhez.

FOGLALKOZÁSTERV:

0. foglalkozás: Ismerkedés a helyzettel, a személyekkel és a feladattal, a Leuner-i virágkép segítségével

1 és 2. foglalkozás: A Perszona személyiségrész feldolgozása (papírmasé technikával, akril festékkel)

3. foglalkozás: Az Én személyiségrész feldolgozása (képkiegészítés technikával, szabadon választott eszközzel)

4. foglalkozás: Az Árnyék személyiségrész feldolgozása (tusfolyatással, szénnel)

5. foglalkozás: Az Animus, anima személyiségrész feldolgozása (agyaggal)

6. foglalkozás: Az Archetipikus képek, szimbólumok feldolgozása (vizes bázisú festékekkel)

7. foglalkozás: A Selbst személyiségrész feldolgozása (Mandala készítés szabadon választott eszközzel)

SZABAD KÉPZŐMŰVÉSZET-TERÁPIÁS FOGLALKOZÁS GYERMEKEKNEK

Elméleti háttér

A gyermekek számára a rajzolás, festés, mintázás az önkifejezés sokkal természetesebb és evidensebb módja, mint a felnőtteknek. Érzelmeinek, indulatainak megfogalmazásához még éretlenek kognitív funkciói: nem érték el az introspekció, és az absztrakció olyan fokát, ahol érzéseinek detektálása és pontos megfogalmazása történhet. A képzőművészet-terápiában, azok eszközeivel és technikáival azonban képes játékos, direkt és dramatikus módon kifejezni érzelmeit. A művészeti alkotómunka során személyiségépítés történik, amelynek lényege az, hogy a biztonságérzet kialakulásával olyan pszichikus tértágulás következik be, melyben a gyermek alkotóképessé válik. A gyermek megérezheti teremtő, alkotó erejét, ami a tudatosság erősödését hozza magával. Ekkor olyan képsorozatok jelenhetnek meg, melyek a további fejlődés szolgálatába állnak. A megjelenő képekben mélyen meghatározott a gyermek problémája, szorongása, félelme, de segíti a negatív élményektől való eltávolodást és a pozitív önértékelés kialakulását.

A terápiás folyamat (a kreatív erőket dinamizáló önismereti folyamat)

A foglalkozások témái, hívóképei olyan területeket nyitnak meg a gyermek előtt, amelyeket magától nem fedezett volna fel. A feladatok struktúrát adnak, de annak megtöltését a szabad asszociációk, a szimbólum-áradatok és a kiszolgálásra váró érzelmi igények alakjai tölthetik meg.

Miért jó?

Diagnosztizált (magatartászavar, figyelemzavar, elektív mutizmus, fogyatékosság stb.) tüneteknél kiegészítő terápiaként javasolható a képzőművészet-terápia. A hátrányokkal élő, de több oldalról megtámogatott gyermek nagyobb önbizalommal, valamint megszerzett önépítő- és védő technikákkal indulhat az életben.

A képzőművészet-terápia segít az impulzivitás kiélésében úgy, hogy közben biztos keretet ad. Témái, eszköztára és technikái jártassá teszik a gyermeket egy számára ismeretlen műfajban. Ez a tudás hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek önmagával is egyre bátrabban és hatékonyabban dolgozzon. A foglalkozások bátorító és feloldó jellegéből adódik, hogy a gyermeknek lehetősége lesz megtanulni:

• kontrollálni indulatait,
• figyelmét fókuszálni és megtartani,
• egy munkafolyamatot végigvinni,
• impulzivitását elfogadott módon kiélni,
• feszültségeit, terheit pozitív, elfogadottabb formában kifejezni,
• alkalmazni az alapvető csoportszabályokat,
• kezdeményezni, fenntartani és befejezni egy kapcsolatot,
• érdekeit, véleményét képviselni,
• az életvezetéshez is nélkülözhetetlen döntési folyamatokat végigvezetni,
• a hátrányaiból adódó csökkentértékűségi érzést kezelni,
• a szorongásait, félelmeit elengedni.

Ép, egészséges gyermekek esetén a képzőművészet-terápia segít:

• az életükben bekövetkezett válság (szülők válása, szeretett személy elvesztése stb.),
• a családi életben történt változások (kistestvér születése, nagyobb testvér elköltözése stb.),
• a mindennapi élet által hozott traumatikus élmények (orvosi beavatkozás, iskolába kerülés, lakóhelyváltozás stb.) feldolgozásában.

Csoportformák:

Diagnosztizált gyermekek esetén a csoportlétszám nem lehet 7 fő fölött. Ezeknek a csoportoknak homogéneknek kell lenniük. Vagyis hasonló problémával küzdő gyermekekből kell, hogy álljon.

Egészséges gyermekek esetén 5 – 10 fő az elfogadható létszám. Ezeknél a csoportoknál a heterogén összetétel kifejezett inspiratív erőt jelent.

Témák:

1.Zenére festés

2.Címerkészítés

3.Metamorfózis

4.Életfa

5.Szabad asszociáció imaginációs alapképekre (rét, patak, hegy, ház, erdőszéle stb.)

6.Közös meseszövés illusztrációkkal

A csoport foglalkozások rutinja, rendje:

A foglalkozások kiscsoportos formában történnek. Ez 5–10 személyt jelent. A csoport összetételétől, életkoroktól, aktuális élethelyzetektől függően kialakul egy dinamika, egy, csak arra a csoportra jellemző működés. Azonban vannak olyan alapkövek, melyeket minden csoporttagnak el kell fogadnia. Ezek a következők:

• a terembe lépéskor köszöntjük egymást,
• leülünk egy „közös” helyre, ahonnan a feladat elindulhat,
• mindenki úgy dolgozik, ahogyan szeretne (ülve, fekve, valaki mellett, egyedül stb.), amit a többieknek tiszteletben kell tartania,
• a célunk az, hogy mindenki jól érezze magát; vagyis szabadon lehet elmélyülni, nevetni, gondolkodni, szomorkodni stb.,
• aki elkészült a munkájával, és szeretné elmesélni a rajzlapra került történetet, kérése szerint a csoport előtt vagy csak a csoport vezetőjével megteheti,
• a foglalkozás végén, a terem elhagyása előtt mindenki rendet tesz maga után,
• elköszönünk egymástól.

A foglalkozások optimális gyakorisága a heti 2 alkalommal tartott 1-2 óra. Ha ilyen gyakoriságra nincs lehetőség, akkor a heti egy alkalommal tartott foglalkozás is elképzelhető. Ilyen esetben azonban az időintervallumot szükséges növelni 2 - 3 órára, a foglalkozás hatékonysága érdekében.

A csoportos foglalkozások hely- és eszközigénye:

A foglalkozások tartásához elengedhetetlen egy nagy (25-45nm) helyiség, melyben van egy nagyobb asztal, hozzá való székekkel, de ha a helyzet úgy kívánja, az asztal félretehető, hogy a földön is lehessen dolgozni. Szükséges egy hozzáférhető vizesblokk is, valamint egy, az elkészült munkák ideiglenes tárolására alkalmas polc, tároló hely.

A foglalkozások helyszíne:

Szentendre

A foglalkozások díja:

(mely magában foglalja a terem bérleti díját, az eszközök és anyagok használatát,valamint a tisztelet díjat)

Csoportos foglalkozás esetén 3.000.-/fő/ alkalom

Egyéni terápia esetén 6.000.-/fő/alkalom

EGYÉNI KÉPZŐMŰVÉSZET-TERÁPIA FELNŐTTEK ÉS GYERMEKEK RÉSZÉRE

Egyéni képzőművészet-terápiás foglalkozásokra is van lehetőség, de annak témáját és tematikáját a klienssel együtt kidolgozott program keretén belül dolgozzuk fel.